WUNDERBARE HEILUNG

2015 májusában egy Marathon-Haydn-Koncert sorozaton kvártettünkkel bemutattuk a vonósnégyes irodalom születését jelentö teljes Haydn-ciklust.  Egy ilyen Mammut-produkciót, ilyen eröpróbát azt hiszem, a zenetörténet eddig nem ismert, mert Haydn-nek a kb. 25  órát igénylö 83 kvártettjét négy egymást követö napon adtuk elö. Ez 83 hegedüverseny egyidejü elöadásával egyenlö.

Két nappal a koncertek után Budapestre utaztunk feleségemmel, ahonnan én Kínába, Margit pedig Spanyolországba repült. Én egyetemi felkérésre mint vendég professzor tanítani, valamint zenekaromnak a jövö évi koncertjeink szervezésére indultam három hétre.

Margitnak ugyan ebben az idöben régi óhaja valósult meg: Pamplona-tól Santiago de Compostella-ba zarándokolt (707 km-t 17 nap alatt).

Budapestre visszarepülve ismét együtt utaztunk haza Klaganfurtba. Én gyönyörködve hallgattam, ittam feleségem mesébe illö, lenyügözöen szép 17 napos zarándoklásának történetét.

Kínai utazásomról nekem is volt sok érdekes mesélnivalóm, sajnos, olyasmiröl, ami miatt úgy éreztem, nem tudok többet hegedülni, de dirigálni sem. Shanghai-ból Wuhan-ba a híres kínai vasútat használtam. Aki járt manapság Kínában, biztosan ismeri ezt a monumentálisan kiépétett vasút rendszert, itt mindennek más dimenziója van. Legnagyobb városuk Qongqing 36 milliós, Shanghai 22 milliós, Wuhan 12 milliós, u.s.w. Ilyen városokhoz, ilyen tömegekhez méretezték az egyes vasútállomásokat is. Éttermeket, üzleteket, szinte egy kis városi települést foglalnak magukba az állomások, hogy a hatalmas utazó tömeget kiszolgálják.

A vonatok másodpercnyi pontossággal érkeznek, a ki- és beszállásra 2 perc idöt hagynak. Az egyes különbözö irányokba induló vonatokhoz, a különbözö peronokhoz az oriási tömeget hatalmas sorokba állítva várakoztatják. Eddig ez igazán kulturáltnak mondható. Amint az egyes folyosókhoz vezetö ajtókat kinyitják, a lépcsökön és a mozgolépcsökön megindul az áradat, mindenki igyekszik a helyjegyéhez tartozó beszállasi ponthoz. Itt a tömeg elveszíti a türemét, az emberek nincsenek egymásra tekintettel, mind csak magára gondolva törtet elöre.

Nekem a dupla hegadü-tokomon kívül egy nehéz cselló-tokot és egy nagy böröndöt kellet vinnem magammal. Löktek balra-jobbra-elöre, próbáltam a cselló tokot a jobb kezzemmel magamhoz szorítva, a többi csomaggal a bal kezemben valahogy az ülöhelyemre jutni. Nagy nehezen sikerült, de éreztem, hogy a jobb karommal történt valami! Helyemre ülve az ablak mellett ezt a könyökömmet az ablak párkányára támasztva, megkönnyebbülést érezve élveztem a szerelvény klíma-berendezésének jótékony hatását. Szükség is volt erre a shanghai-i 42 fokos tempearatúra és az elözö átélt történtek után. A vonat Wuhan-ig 350 km-es sebességel 5 óra alatt tette meg az 1300 km-es utat, ami alatt karomat le sem vettem az enyhülést adó helyzetéböl.

Wuhan-ban több napon át intenzíven kellett hegedülnöm, ami egyre nehezebben volt lehetséges, mert jobb karom egyre jobban felmondta a szolgálatot. Ez odáig fejlödött, hogy mire utam végén Pestre visszaérkeztem, jobb karomat már csak pár cm-re tudtam testemtöl felemelni! Karomban olyan metszö, tartós fájdalom alakult, amitöl aludni sem igen tudtam éjtszakánkint.

Klaganfurtba érkezésünkkor egy másik meglepetés is várt ránk! Szomszédunk azzal fogadott minket, hogy nincs  többé diófánk, kertünknek ez a dísze, Ebenthal legmagasabb, 30 méteres fája. Ahogy mesélték, elözö nap egy hatalmas vihar háromszor megforgatva gyökerestül kitépte és kerítésünket, egy gazdasági épületünk sarkát, a szomszédos ház elöterét, valamint két másik gyümölcsfát is magával rántott. A Jóisten úgylátszik, megelégelte azt a sok munkát, amit ez a gyönyörü fa évtizedek óta nyujtott nekünk és letette a kertünkbe, hogy dolgozzuk fel a mindent elborító erdönyi tömegü ágat, lombot és törmeléket.

Feleségemmel kertünket a nyár két legkeményebb  hónapjában, július és augusztusban, hajnaltó estig tartó kemény munkával, a tüzö napon minden erönket összeszedve, megfeszített munkával kettesben tettük rendbe! Számomra megnehezítette a munkát az, hogy jobb karomat csak bal kezem segítségével tudtam használni, mert a baltát csak így sikerült felemelnem. Én arra gondoltam, hogy vállamban porckopás történhetett, és a csont a csonton érintkezve okozza a nagy fájdalmat. Úgy hittem, a kemény munka majd elösegíti a hiányzó porc újra képzödését, így nyugodtan kínoztam magamat.

Problemámmal, ezzel a bénulási folyamattal végül is augusztus végén fordultam Klagenfurt-i házi orvosunkhoz. Megpróbált vagy 10-12 féle különbözö fájdalomcsillapítóval segíteni, ami nem használt semmit. Az elmúlt két hónap alatt szinte egyetlen éjtszakát sem tudtam már aludni, mivel a metszö fájdalom csak fokozódott. Orvosom vizsgálata is eredménytelen maradt, igy beutalt CT vizsgáltra. Terminust csak két hónappal késöbbre, novemberben egy hétföi napra  kaptam.  

Az említett terminus elötti vasárnapon Bécsben (21. Gemeinebezirk Floridsdorf)  a Hl. Blut Christi Kirche Pfarre Gartenstadt templomban Gerald Spitzner-nek Papst Johannes Paul II. tiszteletére írt hálaadó miséjét kellett volna játszanom. Ezt a misét Ausztria több templomában bemutattuk szoprán szóló, hegedü és orgona megszólaltatásában. Ez alkalommal a misének Mag. Art. Grażina Zielińska (szoprán), Marek Kudlicki (orgona) és a magam hegedü-szólójával kellett megszólalnia.

Igen, de több hónap óta bénult jobb karom miatt képtelen voltam hegedülni! Minden próbálkozásom meghiúsult, mert a bénultság, a fájdalom és karom mozdíthatatlansága következtében fél perc után a vonó mindannyiszor kiesett a kezemböl.

Mégis úgy határoztam, hogy elmegyek Bécsbe és ennek ellenére megkisérlem, hogy újra hegedüljek. A mise kezdetén, a hangszer szárnyaló hangját hallva megdöbbentett, hogy az elözö fájdalmak, a bénulás ebben a pillanatban eltünt, karomat újra szabadon tudtam használni!

Másnap, hétfön mégis elmentem az intézetbe, hogy a CT vizsgálatot elvégezzék. Két nappal késöbb kellett a korházban a föorvosnál jelentkeznem. Amint szobájába beléptem, a coputernél ülve fogadott. Elsö szavam a bocsánat kérés volt, amiért ok nélkül zavarom, mondván, hogy minden fájdalmam elmúlt. „Micsoda – kiáltott fel – jöjjön ide, mutatott a computerre – nézze, látja itt a jobbkarjában 100 %-os inszakadása van, és ez nem fáj önnek? Fölpattant székéböl és megfogta karomat, több helyen megnyomva vizsgálta, mindenféle mozdulattal hajlítva minden irányba. Meglepetten mondta, hogy „önnek nincs is szüksége terápiára sem, hiszen megvan a karjának az ereje is”. (Mellékelve mutatom az ekkor készült orvosi jelentést az inszakadás  leírásssával.)

A történtek óta  eltelt hét év alatt tudtam folytatni a kocertezést, a kvártett játákot, a dirigálást, mert azóta szinte új életre keltem.

Ennek a történetnek egy másik ága is van! Grażina Zielińskának két bátyja is a papi hivatást választotta. Igy került kapcsolatba Gerald Spitzner-rel, akinek több müvét is megkapta. Igy lett nekem is módom ezeket megismernem, majd Grażina-val Ausztria, Karinthia, Salzburg, Wien sok templomában többször is elöadnunk. („Stabat Mater”, „Cantico delle Creature”, „Sternen-Terzetto”, Messe zum Ehren „Der heil. Schwester Maria Faustina”, „Messe zu Ehren des Heiligen Vater Papst Johannes Paul II.”…) Felemelö volt játszanunk ezt a misét azon az ünnepi Szentmisén a Hermagoras und Fortunatus nevére szentelt (geweiht) Pfarrkirche in Hermagor-ban, amikor Papst Johannes Paul II. halála után a templom a Heiligen Vater egy csepp vérével egy arany Relikviát kapott. Megható volt, amikor a mise után az ereklyét homlokunkhoz érintve áldást kaptunk a Szent Atyától a halála után.

Korábban egy alkalommal, amikor a „Messe zum Ehern Papst Johannes Paul II.” misét egy másik temlomban játszottuk, Grażina Zielińska elmesélte saját történetét. Ö, amikor Gerald Spitzner-töl ezt a misét megkapta, elment azt bemutatni Rómába. Akkor még élt a pápa, aki több kardinális társaságában meg is hallgatta a müvet. A mise nagyon tetszett és Grażina-nak mondták, szívesen támogatni fogják.

Amint ö Rómából Lengyelországba hazatért, elsönek halálos beteg édesanyját kereste meg. Amikor elmesélte neki a Rómában történteket, édesanyja izgatottan felült ágyában és elmondta neki, hogy Grażina születésekor, az elsö idöben nagy bajban voltak, mert a fejlödés a kis lány egyetlen szervében sem indult el! Az orvosok lemondtak róla, azt mondták, hogy menthetetlen és már csak órái lehetnek az életéböl! Ahogy mesélte, a kardinális Karol Wojtyla éppen Zakopane-ban volt náluk, felemelte a csöpp leányt, megsimogatta és letette az ágyába. Ebböl a kis leányból végül egy gyönyörü hangú, Wagner-énekes képességü személy fejlödött!

Hálás köszönettel tartozom azért, hogy Grażina Zielińska által lehetöségem volt Gerald Spitzner több szakrális müvét is megismernem. A Papst-Misét sok gyönyörü templomban játszhattam hálaadásként.

Karol Wojtyla életrazi könyvét magyarul és németül is olvastam. A Pápa több írása és sok szenvedéssel teli élete, az életét bemutató filmek mind mély hatással voltak ránk, hálát, csodálat érzését közvetítettek felénk. Mindannyiszor köszönetet mondok, ha hangszerem újra megszólalhat.