SZABÓ ATTILA HEGEDŰMŰVÉSZ

Szabó Attila Pestújhelyen született 1941-ben. Bátyja szintén hegedűművész, nővére mérnök. Zeneszeretetét, tehetségét zenélő szüleitől örökölte, hegedülni 9 éves korában kezdett, és amikor a főiskolán komoly sikerrel hegedülő bátyját hallgatta, már akkor tudta, hogy a zene lesz az élete. Felesége, Basinszky Margit is hegedűművész, akinek családja több száz évre visszamenőleg mutat fel minden generációban zenészt. Felnőtt gyermekei szintén zenével foglalkoznak. Nemzetközi életútja alatt a zeneművészeten is túl, jóval többet hozott létre: ismert, művelt műgyűjtővé is vált. Ez a honlap a munkásságát örökíti meg, tartalma folyamatosan bővül.

Hegedűtanulmányait a budapesti konzervatóriumban Lányi Margitnál végezte, aki Karl Flesch híres iskoláját közvetítette számára. Zeneszerzés-tanulmányokat Szelényi Istvánnál végzett. 1962-ben hegedű- és szolfézs-tanári diplomát szerzett a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskolán. 1960-ban az országos Zenei Versenyen hegedű-duóval és vonósnégyessel kettős első helyezést ért el. 1969-ben lett tagja a Ferencsik János vezette Állami Hangversenyzenekarnak. Pályáját a rijekai operaház zenekarában folytatta, amit a húsz éven keresztül betöltött klagenfurti első koncertmesteri pozíció követett. Koncertmestersége idején, a ́70-es években rendkívül sok magyarországi és erdélyi zenésznek segített külföldi munkaszerzésben, sokakat közülük a házába is befogadott hosszú időre. Erdélyi útjain ugyancsak rengeteget tett a helybéli magyar kultúráért, megrendeléseivel évtizedeken keresztül támogatva az erdélyi népművészeket is. Koncertmesteri pályája alatt szólista repertoárja is kiteljesedett. Ezen idő alatt négyéves stúdiummal tökéletesítette tudását a salzburgi Mozarteumban a XX. század egyik legjelentősebb zenészénél, a világhírű hegedűsnél, kamaraművésznél és dirigensnél, Végh Sándornál, aki a közvetlen kapcsolatot adta az Ysaÿe-Szigeti által képviselt modern hegedűtechnikához, a francia-belga hegedűiskolához. Végh nemcsak tanára, hanem személyes és családi barátja és mentora lett, rengeteg időt töltöttek együtt családostul is Salzburgban, az olaszországi Cervoban, Véghék házaiban és a művész karintiai otthonában is (lásd részletesebben a Találkozásom Végh Sándorral c. fejezetet.) A feleségével 60 éve alapított Szabó Quartett repertoárja több, mint 300 műből áll, amit több, mint 70 elismert zenésszel, 700-nál is többször adtak elő 15 országban, eközben vettek fel lemezeket, készítettek rádió-és TV-felvételeket is. Munkásságáért osztrák állami és kínai egyetemi elismerésekben részesült. E honlap és a kapcsolódó Youtube csatorna az életmű egyes felvételeit mutatja be. Koncertmestersége idején, a ́70-es években nagyon sok magyarországi és erdélyi zenésznek segített külföldi munkaszerzésben, sokakat közülük a házába is befogadott hosszú időre. Erdélyi útjain ugyancsak rengeteget tett a helybéli magyar kultúráért, megrendeléseivel évtizedeken keresztül támogatva az erdélyi népművészeket is. További érdekeségek olvashatóak az életpálya-interjúból, amit a Cafe Momus 2014 augusztusában készített.

Tovább az interjúra

Kiemelkedő együttműködések

Szabó Attila szóló koncertjein olyan művészek társaságát élvezhette társzenészként, mint például Vásáry Tamás, Medveczky Ádám, Onczay Csaba, Rév Lívia, Jörg Demus, Fellegi Ádám, Megyesi Schwartz Lucia. A Szabó Quartett további 70 kiemelkedő művésszel több, mint tíz országból több száz koncertet adott. Mint szólista és karmester állandó vendége volt 7 együttesnek:

  • Göteborgi Kamarazenekar
  • DODICI Kamarazenekar
  • Győri Filharmonikusok
  • klagenfurti Landessymphony Orchester
  • Camerata Budapest
  • Rijeka Symphony Orchester.
  • Alpen-Adria Kammerphilharmonie, ahol koncertmester is volt.

Lemezfelvételek

1. Cremonese Instruments (2004, Sony): Live Concert aus dem Mozartsaal, Konzerthaus Klagenfurt. Mozart, W.A.: C-dúr vonósnégyes, KV 645. Dvorak, A.: Cypressen. Előadja a Szabó Quartett. 2. Doppelkonzerte (1996, MKA): Mendelssohn, Kovách Mendelssohn-B., F.:, d-moll kettősverseny hegedűre, zongorára és vonószenekarra Kovách, A.: Kettősverseny hegedűre, zongorára és onószenekarra. Előadja Szabó Attila koncertmester, hegedűn, és Elisabeth Schadler, zongorán, valamint a Dodici Kamarazenekar, Győr.

3. Takács, Jenő (Hungaroton, 2000): Kamarazenekari művek. Előadók: Camerata Budapest, Dodici Kamarazenekar Győr. Vezényel és hegedűn közreműködik: Szabó Attila. 4. Takács Jenő (2001, Fono Records): Kamaraművek Előadja  Szabó Attila hegedű, Manfred Plessl, hegedű, Keveházi Gyöngyi és Fellegi Ádám, zongorá Székely Attila, cselló. Továbbá számtalan további magánkiadásban megjelent felvétel, amelyek hamarosan a weboldalon is rendelhetőek lesznek.

A SZABÓ-Quartett

– 300 mű a repertoárban, és a Haydn-marathon

Szabó Attila 1979-ben alapította a Szabó-quartettet, ami mára egy intézmény az osztrák zenei világban. Az együttes óriási repertoárjában megtalálni a klasszikus és romantikus művek mellett a jelenkori zeneszerzőket is, beleértve több nekik dedikált művet. A quartett 15 sikeres ősbemutatóval lett megbízva, és számottevők rádiófelvételei is. (Felvételek és élő közvetítések az ORF-ben, MR Magyar Rádióban. Ezek közül is kiemelendő a „Beethoven-ciklus” (az osztrák rádió teljességében közvetítette), „Mozart-ciklus” az 1991-es Mozart-évben (43 mű, az osztrák rádió a záró koncertet Mozart halálának 200.-ik évfordulóján élőben közvetítette). Ezen előadásokat további ciklusok követték: az „Abendländische-Kammermusik”, a „Jubileum-koncertek”, a „Hommagen”, „Kastély-koncertek”, melyek Karinthia számos kastélyában, kolostorában, apátságában találtak méltó színhelyet. Déli klímától ihletve, a különböző nemzetiségektől, különböző kultúrák találkozási pontján az együtt muzsikálás gazdagsága szép sikereket aratott. A quartett nagy elismerést nyert Ausztriában, Magyar-, Német-, Svéd-, Olaszországban, Svájcban, Angliában és Kínában is.

A CarinthiArte és a Haydn-maraton

A Szabó-Quartett baráti Társaságát, a CarinthiArte-ot Szabó Attila 1997-ben alapította, a fiatal zenészek támogatására és a karinthiai zenei élet élénkítésére. Zenebarátaikat, hallgatóikat egy nagy jubileumi-ajándékkal lepte meg azzal, hogy J. Haydn 83 kvartettjét, a teljes Haydn-ciklust műsorra tűzte. A kvartettirodalom megszületését ezzel a marathoni koncert sorozattal teljes folyamatában mutatta be a Szabó-quartett. A 2015. május 28- 31. közötti előadások 18 teljes koncert idejével egyenértékű – ami a zenetörténetben soha meg nem történt, egyedülálló erőpróbát, ca. 25 órát igénylő előadás – melyet a quartett 4 egymást követő napon adott elő Haydn nagy művét, a Jézus utolsó 7 szava a keresztfánt (Op.51 (1787) pedig minden év virágvasárnapján megszólaltatják.

Ázsiai pályafutás

Az elmúlt 20 évben intenzív kapcsolatban volt Kínával, Japánnal. Több nagy kínai zeneművészeti egyetem hegedű- és kamarazene vendégprofesszora lett. A pandémiáig évente többször több héten át tanított Pekingben, Shanghaiban, Nanjingban, Hangzhouban, Zhaoqingben, Nanchangban, és Tokióban. Nagysikerű hangverseny-turnék alkalmával sok ezren ünnepelték mint szólistát és karmestert Kína nagy városaiban, ahol saját zenekarával, az Austrian Legacy Philharmonic Orchestraval lépett fel, például Pekingben, Shanghaiban, Fuzhouban, Ningboban, Hangzhouban, Chengdouban, Wuhanban, Wenzhouban.

Rádiófelvételek – Koncertek

Számtalan rádiófelvétel készült Ausztriában, Magyarországon, a korábbi Jugoszláviában, Svédországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Németországban, Olaszországban, Angliában, Svájcban, Spanyolországban, Luxenburgban, Kínában. (1970-től napjainkig, évtizedeken keresztül, minden évben többször.) Az ORF (Osztrák Rádió Televízió) és a MR Magyar Rádió rendszeresen készített stúdiófelvételeket, élő közvetítéseket 1970-től évente többször is. Emellett a Duna Televízió és a BBC műsorán is szerepel a Szabó Quartett. Ezekből néhány:

  1. 1973 május 7 (ORF I.) Szonátaest Musikverein Kärnten (Ysaÿe, E.: 2. Szólószonáta, Weiner,L.: fisz-moll szonáta) Szabó Attila hegedű – Elfriede Hriwa zongora
  2. 1975 április 7.(ORF I.) Bartók B.: 2. Hegedűverseny Musikverein Kärnten Nagy Koncertterem . Szabó Attila hegedű, vezényelt Anton Marik – Klagenfurti Opera zenekara
  3. 1978 április 18-tól (május 2, május 9) (ORF.1) : Beethoven-Ciklus (10 hegedűszonáta Musikverein Kärnten. Szabó Attila hegedű – Philip Saudek zongora
  4. 1985 október 13. (ORF 1) Vasárnapi matiné a Rádió színháztermében. Haydn: Napfelkelte, Beethoven c-moll quartett, Dohnányi Ernő: op.1. Zongorakvintett Szabó-Quartett-Charlot Linckelmann-Biber zongora
  5. 1986. január 20-tól –áprilisig (ORF 1.): Beethoven-Cyklus: Az összes vonósnégyes. Viktringi Kolostor Freskóterme . Szabó Quartett.
  6. 1996 április 25 (ORF 1) Bartók B.: 2. Hegedűverseny. Musikverein Kärnten, Nagy Koncertterem. Szabó Attila hegedű – vezényel Koncz Tamás – Győri Filharmónia Zenekara.
  7. 1997 oktober 6. (BBC): Oxford Holywell Music Room . Szabó Quartett, Kentner, L.: vonósnégyes. Weiner Leó: 2. Vonósnégyes, Schubert, F.: „A halál és a lányka” Szabó Quartett.
  8. 1997 október 5.: (BBC. London, The Yehudi Menuhin School. Louis Kentner: Vonósnégyes, Schubert Fr.: „A halál és a lányka”. Szabó Quartett.
  9. 1998 május 13 (MR) 6-os stúdió „Hangversenyciklus századunk zenéjéből” Durkó Zso:  I. Vonósnégyes; Iannis I.: 1. Vonósnégyes; Kiskamoni-Szalay M.: 2. Vonósnégyes bemutató; Kovách A.: Zongoraötös. Szabó Quartett, Nina Kovacic zongora
  10. 2000 június 12 (MR): Magyar Rádió Márványterem. Schubert Fr. A-dúr rondo. Szabó Attila hegedű – vezényel Medveczky Ádám. Dodici Kamarazenekar
  11. 2000 február 27. (MR) Budapesti Zeneakadémia.  Strauss R.: hegedűszonáta. Szabó Attila hegedű – Fellegi Ádám zongora
  12. 2005.február 16. (ORF) Klagenfurt,  Musikverein Kärnten  Koncertház nagyterme. Szabó-Quartett- Jörg Demus zongora. Schumann R.: zongoraötös.
  13. 2000 január 30: (Duna Televízió) Klagenfurti Megyeháza Címerterme. Szabó-Quartett 20 éves Jubileumi koncertje W.A. Mozart; Könczei Á.: 1. Vonósnégyes, Csajkovszij P.I.: Firenzei emlék (vonóshatos). Szabó-Quartett: Szabó Attila 1. hegedű, Karnburger, Mária 2. hegedű, Szabó Margit brácsa, Hajdany, Gertraud cselló & Lehner, Wolfgang brácsa – Hajdany József cselló.
Tovább a repertoárra

Nyári karintiai mesterkurzusok és oktatás

Nyári karintiai mesterkurzusok és oktatás

2004-óta a pandémiáig rendszeresen ismétlődtek nyári kurzusai a karintiai Ebenthalban és Kötschachban („Europa-Asia vonós kurzusok” címen, lásd: ” www.music-master-class.com). Hogy a résztvevő fiatal zenészek tudásukat bizonyíthassák, Ausztriában és Olaszországban koncerteken vehettek részt: a fiatal zenészeket Klagenfurt-ban, Perugiaban, Cremonaban, Velencében, Enemonzoban és Kötschachban a közönség meleg tapssal köszöntötte. A zeneoktatás Szabó Attila hegedűművész életében fontos helyet tölt be. A klagenfurti koncertmesteri pozíció mellett 30 évig a Viktringi Zenegimnázium hegedűtanára. Felejthetetlenek maradnak a kamarazeni fellépések, az iskolazenekar koncertjei, mint például: G.F. Haendel: Vízi zene, J.S. Bach: Brandenburgische Koncerte, a Paukenschlag Symphonie J. Haydn-től, illetve a sok Concerto, melyeket a tanítványok adtak elő.

Házimuzsika és házi koncertterem

A művész-házaspár 1982-ben Klagenfurt mellett, Ebenthalban egy egykori fogadó ódon épületében találták meg otthonunkat, a nyári kurzusok és a rendszeres házimuzsika és koncertterem helyszínét. Rengeteg munkával gondosan renoválták.  A 90 fő befogadású, a hangszer-, könyv és szőnyeggyűjteményt is bemutató padlástéri koncertteremben a helyi értelmiség – köztük a gróf is, gyakori vendégünk. Az „Oremushaus” koncertterem meleg, személyes varázsával a kamarazene rajongók kedvelt találkozó helye, és a „CarinthiArte” központja lett.

Díjak

Munkássága elismeréséül a karinthiai tartomány Nagy Keresztjében részesült 2001. július 10.-én. Zenei sikerei érdemeként „professzori címmel“ tüntette ki 2010. június 8.-án az osztrák Államelnök.

Interjú – „Szeresse kedves!“

Sok sok ember a mindenapi kemény munka, a sok kín és fájdalom látásának ellensúlyozására, mint ezt példaként sok doktor élete mutatja, a zenélésben,  muzsikálásban keres feloldást. Nekem csodálatos szerencsém volt, mert amit mások a legszebb hobbyjuknak választottak, a zenélést én élethivatásként üzhettem. Honnan indul, mi kelti fel a szép hangzás, a zene szeretete utáni vágyat? Honnan érkezik hozzánk, hogy a hang megbabonázó, beszédes szépsége könnyet csal szemünkbe?

Nekem talán onnan, hogy számtalanszor hallgattam nálam 10 évvel volt idősebb bátyámat, aki, mire én kis fiúvá váltam, ő már a zeneakadémián tanult és így gyakorlását, zenélését, kvártettezését, gyönyörű hangját mindig csodálattal ittam magamba.

De honnan él ennek a csodának a folytonossága? Felejthetetlen marad egy emlékem: kvártett próbánk volt egy délelőtt, amikor leányom az alig egy évnél idősebb unokánkat behozta a terembe…. a zene, a hang csodájától megérintve döbbenten, majd egy fél órán keresztül mozdulatlanul figyelt.

Talán ez vezetett oda, hogy 10 évvel később, amikor unokánk egy ausztriai országos zenei versenyen játszott, a kis lány korát feledtető igéző hangját hallgatván, nekem is könny szökött a szemembe.

Honnan érkezik valakihez az ilyen hang? Az lehet e folytonosság titka, hogy egymást hallva, a szépség bűvölete termékenyít?

Mert az egymás figyelése, egymás csodálata a kezdetektől funkcionált. Hiába beszélünk különbözö iskolai irányokról, belga-franko, német, vagy orosz iskolákról, bizony mindannyian mégis csak egy tőröl fakadunk!!! Hogy hogyan? Ezt a folytonosságot majd a hegedű történetének fényes csillagai bizonyítják.

Nekem elmondhatatlan szerencsém volt, mert életem során engem a Carl Flesch vonal, majd a magyar iskolán keresztül a belg-franco vonal alakíthatott és ezek ötvöződhettek bennem!!

Én a budapesti konzervatóriumban és a Bartók Béla tanárképző főiskolán Lányi Margitnál tanultam, aki Carl Flesch növendékeként, az ő szisztémáját, zenei filozófiáját plántálta belém. (A magyarországi születésű Flesch Károly az én diákkoromban, mint egy Isten csillogott a magyar égen. Az ő Skalensystem-je és munkái, mint a „Kunst des Violinspiels” óriási példa értékű.)

Tanulmányaim utáni időben:

hegedű tanári állás Pesten,

kétszeres I. díj 1960-ban a zeneakadémia és a Bartók Béla szakiskola országos emlákversenyén hegedű-duó és kvártett kategoriákban,

Postás Szinfónikus Zenekar, majd az Állami Hangverseny Zenekar tagja,

Két év szolgálat a rijekai „Ivan Zajc” operaházban, majd sikeres próbajáték után

1.koncertmester a klagenfurti operaháznál.

Klagenfurtban csodálatos perspektívák nyíltak meg előttem:

Szoló és nagyzenekari konzertek (Bartók II. – különböző zenekarokkal, Mendelssohn, Mozart, Bach hegedűversenyei, kamarazenei koncertek az ORF (Östereichische Rundfunk und Fernsehen) közvetítésével stb.. Élveztem a sok szép feladatot az operaházban is, mint első koncertmester.

Elért sikereim ellenére mégis úgy éreztem, hogy valami nincs rendben a hegedülésemmel.

Itt lettem újra szerencsés, itt történt velem a második csoda!

Ekkor kerültem Salzburgba, hogy a hegedűtörténet másik hatalmas ágával, a magyar-, illetve a belga-franc iskolával is kapcsolatba kerülhessek, mely a hegedűjáték bölcsőjéhez vezetett.

A sokszor említett különböző iskolán: a franco-belga – a német – és az orosz iskolán a vonófogás, a jobbkar használatának különbözőségét értjük – míg Carl Flesch iskolája a balkézre irányul. Mégis ezek mind eredetileg egy tőröl fakadtak.

Itt G. B. Viotti-nak (1755-1824), az olasz származású hegedűművész és zeneszerzőnek hihetetlen nagy köszönettel tartozik a hegedűjáték fejlődése.

A zeneművek komplikáltabb megoldásai, a gyors tempók, a fejlődés éreztették vele, hogy az eddig használt –  a ma úgy nevezett Bach-vonók – már nem felelnek meg az új technikai követelményeknek.

Ezeknél a vonóknál a vonó szőrének feszültsége attól függött, hogy hány húrt akartak érinteni egyszerre. Ezt a feszítést a hüvelyk ujj szabályozta, amely fékező hatással volt a további fejlődésre.

Violtti zseniális ötletét, a mai modern kápát egy párizsi órásmesterrel, Fr. Tourte-al közösen alkotta meg. Így felszabadolhatott teljesen a jobbkéz!  A régi vonók német, illetve angol nevüket formájuk miatt, az ősi fegyver, a nyíl után kapták (németül a nyíl: Bogen, a magyar nyelv viszont helyesebben, a mozgást kifejezően vonónak nevezi ezt a hangszer-kelléket!). Viotti-ék a modern vonóknak a régihez képest ellenkező ívet csináltak. Ezzel Tourte a hegedűnek hatalmas hangot adott, a játék technikáját viszont Viottinak meg kellett reformálnia!

Viotti az új vonóhoz kereste a jobb kéz és a jobb kar ideális mozgását is. Ehhez a párizsi táncmesterek segítségét kérte. A táncmesterek, akik nagyon fontosak voltak ebben az időben, maguk is nagyszerű zenészek, akik kis pocett-hangszereiken hol hegedültek, hol a tánc koreográfiájára ügyeltek. Viotti azt figyeltette velük, vajon mely mozdulatok nem előnyösek az új vonó technikájához és egyben melyek hasznosak, elegánsak.

Viotti és vele Párizs lett a hegedűjáték fejlődésének központja, ahonnan általa, majd tanítványai által vette kezdetét a hegedülés didadalma. Viotti (29 hegedűversenyével) és tanítványai lettek a fejlődés következő csodálatos láncszemei:

Pierre Rode (1774-1830, 24 Caprices-ja minden dur és moll hangnemben) az, aki Rodolphe Kreutzer-el és Pierre Baillot-al együttműködve közösen kidolgozta a Conservatoire de Paris  hivatalos hegedűmetodikáját. Kreutzer 42 Caprices elementáris fontosságú, Rode 24 Caprices-ja a technika csiszolását összeköti gyönyörű zenével, a muzikalitás magasrangú követelményével.

Párizsban, Londonban, illetve Európa nagy városaiban ekkor már virágzott a koncertezések sora. Rode, Kreutzer szeretettel ismertették Viotti kompozicióit, de saját műveikkel is mind jobban ámulatba ejtették hallgatóságukat ezeken a diadalmas tournee-kon.

A 19. század elején megint új csillag kezd ragyogni a konzerttermekben, amikor a belga származású Charles Auguste de Beriot csodagyermekként feltűnik. Ő a Viotti tanítvány J.-F. Tiby növendéke, de Viotti maga is segíti fejlődésében. A legnagyobb feltünést Beriot hegedű hangja és saját hegedűversenyei okozták. Ő maga virtuoz zongorista is volt, aki a híres operaénekesnő Maria Malibran-al közös koncerteik során európa minden zenei centruma ünnepeli őket (London, Parizs, de Kínában is)…  A koncert- sorozatokból házasság lett, mely hamarosan tragikus fordulatot vett. Felesége halála után többet nem lépett fel nyilvánosan. Hosszú életét ezután csak tanítványainak szentelte. Tanítványaival – Henri Vieuxtamps, Heinrich Wilchelm Ernst – Beriot megalapozza a Brusseli Conservatoire-on a hegedűjáték franco-belga iskoláját.

Az egymásra való hatás, egymás csodálata folytatódik, de a hegedűjáték Rode és Beriot-tól három iskolai irányba is elágazik. Beriot mellett Rode-nak egy másik tanítványa, a Bécsben tanító, pesti születésű Joseph Böhm lesz a másik ugrópont. Böhm tanítványai két iskolai irány fele is megnyitják az utat.

Az egyik út J. Grün-ön keresztül vezet Carl Flesch iskolájához. Tanítványai: Ivry Gitlis, Ida Haendel, Ricardo Odnoposoff, Max Rostal, Henrik Szeryng……

A másik két még nagyobb irány Böhm-töl Hellmesbergeren keresztül a magyar születésű Josef Joachim által Hubay Jenő magyar iskolájában – majd Böhm és Joachim tanítványaként Auer Lipótnál az orosz iskolában csúcsosodott ki.

Az egymásra-hatás, a „szeresse kedves” csoda láncreakciója egyszerűen folyamatos…. egymást figyelik, csodálják, amivel játékukat újra és újra megtermékenyítik. A legnagyobb hatást Nicolo Paganini játéka váltotta ki. Ö nem tanítványok útján járult a hegedülés fejlődéséhez, hanem bravúros, ördögi ügyességével, játéka szuggesztivitásávsl babonázta meg hallgatóit és döbbentette meg a kortárs hegedűsöket, de még a zongoristákat is (ismert Liszt Ferencre tett nagy hatása).

Ernst története is ismert, aki, mivel Paganini műveit eleinte nem adatta ki, Paganini műveit úgy tanulta meg, hogy titokban a szállodákban Paganini szobája mellett megszállva, elleste műveit, majd Paganini elé állva megdöbbentette őt is ügyességével. Ernst művei nehézségi fokával egész életében Paganinit igyekezett túlszárnyalni. Angliai zyklus-koncertsorozataiban elsőként Ernst adta elő Beethoven összes kvártettjét. Az Ernst-kvártett tagjai: Ernst – Joachim – Wieniawsky – Piatti!!!!

A egymásra hatás egyik legszebb példája Hubay Jenő. Hubay egy csodálatos ötvözettel hozta létre a híres magyar iskolát, amely végül a franco-belga iskolához kapcsolódott.

„Szeresse kedves”: a fiatal Hubay megismerkedik az idős Vieuxtemps-al. Vieuxtemps instrukcióit kérve Vieuxtemps összes műveit eljátsza a mesternek. Meleg barátság szövődik köztük és az őszinte öröm, hogy műveit ily mély interpretálásban hallhatta, Vieuxtemps indítványozta, hogy Hubay kövesse őt a

brusseli Conservatoire hegedűtanári székében. Hubay pár év multán a magyar állam kérésére Budapestre költözik, így alapítva meg  a híresé vált magyar iskolát…….

Hogy Flesch iskolája után a magyar iskolával is kapcsolatba kerülhettem, Végh Sándorral való találkozásomnak köszönhettem. Hubay mint egy óriás tölgyfa, hihetetlen sok hatalmas ágat hajtott, tanítványainak névsora gyönyörű, csillogó sikerű hegedűművészek véghetetlen sora: Szigeti József, Gertler Endre, Ormándi Jenő, Lehner Jenő, Geyer Stefi, d’Arányi Jelli, Fehér Ilona, Vecsey Ferenc, Telmányi Emil, Székely Zoltán, Géczy Barnabás, Zathureczky Ede, Zipernovszky Mária, Zipernovszky Fülöpke, Varga Tibor. A már öreg és terebélyes tölgy utolsó rögyfakasztó reménysége a fiatal Végh Sándor volt.

Végh Sándor, Hubay, Vieuxtemps, Joachim, Rode egyenes ágon vezet Viottihoz, a hegedűtörténet bölcsőjéhez, azzal a felemelő érzéssel, mintha egyenes ágon zenei ük- ük- ükunokájuk lehetnék.

(Mindíg egy intím szellő borzongatott meg, amikor Végh Sándor híres Stradivariát kezemben foghattam, mert ez a hegedű egykor Paganini és Sarasate tuljona volt.)

TALÁLKOZÁSOM VÉGH SÁNDORRAL

Két héttel egy számomra nagyon fontos koncert előtt (Bartók II. Hegedűversenyének klagenfurti koncertje előtt) véletlenül hallottam, hogy Végh Sándor salzburgi Sonderklass-ában tanít. Másnap elmentem Salzburgba. A Mozarteum diákokkal zsúfolt különtermében találtam rá. Amint beléptem, mint idegentől kérdezett engem, miért jöttem, keresek valakit? „Szeretnék Önnek előjátszani, ha megengedné”. „Természetesen” mondta, „csak várja meg a tanítás végét”. Később végéighallgatta Mozart A-dur hegedűversenyét az elejétől az utolsó hangjáig egy árva szó nélkül. Amint befejeztem, homlokához kapott: „ember hol volt maga eddig?” Elmeséltem életem addigi szakaszait (tanulmonyaimat, előző állásaimat, és hogy 5 éve a klagenfurti Operaház első koncertmestere vagyok).

Kérdésemre, hogy tanulhatnék-e nála, azt felelte, hogy ő zenekeri zenészt elvből nem vesz fel, sokat követel és különben ö egy egoista, aki akarja, hogy tanítása eredmény hozzon, aminek a megvalósításához kell, hogy a diák szabad legyen. „De” mondta tovább „önnel teszek egy kivételt”. Megjegyezte még, hogy az egy tévhit, ha úgy gondoljuk, léteznek csodaprofesszorok. Nem minden professzor felel meg minden diáknak, ami fordítva is érvényes, hanem léteznek természetesen csodálatos növendékek. Ha jövök, egyszerre két három napra kell Salzburgba jönnöm, nem csak egyetlen órára, mert a többi növendék óráit is meg kell halgatni, mivel mások problémái is azonosak és ebből profitálni lehet.

Igy kezdődött a négy és fél évig tartó, legszebb tanulmányi időm, mely alatt hihetetlen sokat tanulva, gazdag ajándékot kaptam. Amint az első órám után megkérdeztem, mennyivel tartozom, azt mondta „azt maga nekem nem tudja megfizetni”. És ez így maradt a további években is. Ma csak azt mondhatom, ezt az ajándékot csak hálámmal tudom viszonozni.

A tanítási időn túl is sok időt tölthettem vele. Nap nap után vendégük voltam reggelitől-vacsoráig. Ma is minden nap eszembe jut kedves invitálása, hogy fesztelenül fogyasszam a felkínált finomságokat: „szeresse kedves”, mert ezt így mondták náluk Erdélyben, Kolozsvárott!!!

A korai reggelik után dolgozott velem egy órát, még mielőtt a Mozarteumba mentünk, ahol ő mint az iskola rendkívüli diákjával foglalkozott velem. Nagyon kemény és megerőltető órák voltak – ahogyan az a régi magyar iskolában is szokásos volt. Végh Sándor mindig mondta, hogy egy tehetséges embernek ezt ki kell birnia – vagy, ha túl sok, tessék abbahagyni a tanulást. Ebédek után kis alvópihenőt tartott, majd még otthon dolgozott velem egy újabb órát, mielőtt a délutáni mozarteumi oktatásra mentünk, ahol megint foglalkozott velem is.

***

Ezek az együtt töltött órák volta számomra a legfontosabbak. Mindenek előtt a sziporkázó társalgása feleségével, Alice-al. Ezek a hihetetlenül érdekes beszélgetések sokat segítettek feszélyezettségem, mély tiszteletem feloldásában. Ilyen órák szószerint feltöltöttek új ötletekkel, gondolatokkal. Sok találkozási pontunk volt. Elsősorban sok nyelvismerete miatt hosszan elbeszélgettünk a sumir nyelvről, ami engem ebben az időben nagyon foglalkoztatott.

Nagyon érdekelték az egykori Magyarországról, Erdélyről készített dokumentumfilmjeim,

Mindkettőnk gyökerei Erdélybe vezetnek: ő  Kolozsvári születésű, nekem pedig nagyanyám révén számtalan rokonom él ott. Erdély gyönyörű vidékein sokat utaztam az ottani hagyományokat filmezve, melyeknek eredményeként  egy nemzetközi amatőrfilmversenyen 160 film közül a szép III. díjat nyertem.

Különösen a hamisítatlan népművészetet értékelte. Tetszett neki ez a sokszínűség és variáló képesség, az igazi érzések, amit ez a művészet kifejez. Minden darab, függetlenül, hogy agyag, fafaragás, vagy hímzés, magas értékű műkincs, ami sehol másutt nem található és ami visszavezeti őt a zenéhez, amit szintén ilyen árnyaltan, változékonyan kellene játszani.

Szintén közös volt érdeklődésünk a szép hangszerek, és ezek szakkönyvek alapján való félismerése iránt. A vonók különös szeretete miatt, mint mondta, ő egy vonóbigamista.

Idővel mély, felhőtlen barátság alakult ki családaink között. Különösen maradandó emlék, az olasz rivierán, Cervo-i házukban eltöltött nyarak! Épp ilyen boldogok voltunk, ha mi is újra meg újra vendégül láthattuk a Végh csládot ebenthali házunkban. Szép volt látni, hogy az itteni nyugalom milyen jótékony hatású, ha sok megfeszített munkája után pihenésre volt szüksége. Viszont féktelen örült, ha új dolgokat megismerhetett. Igy felkerestük Karinthia és részben a szomszédos Szlovénia minden szép látnivalóját. Különösen az itteni természet és a szép vidék hatott rá. A wörthi-tó körüli utazásaink során főleg a Leonstein-i kastély (ahol Brahms két nyáron át vendégeskedett – itt írta a II. Symphoniáját, a G-Dur hegedű-zongora szonátát, hegedűversenyét) és Mahler háza érdekellték. Vidámsága, jó kedve, kacagása a szellemes vicceken és történeteken örökre emlékezetünkben marad.

Mióta megismertem, nem telik el nap, hogy szavaira ne emlékeznék. Játszani is csk úgy tudok, ha magam elé képzelem, hogyan játszaná ezt ő, hogyan szólna ez nála.

Tanításnál,  koncertjein játéka mindig izgató volt. Gyakran úgy éreztük egy egy csodálatos megoldásán, hogy egyszerűen tapsolnunk kell. Ha Stradiváriját kezébe vette, mintha átváltozott volna és mintha az égből valami sugározna rá. Szuggesztivitása oly elemi erővel hatott, mintha női kéz simogatna, máskor viszont, mintha egy ostor csapna ránk. Szép, lélekkel teli hangja mindig beszélt, mintha valamit éppen elmesélni szeretne. Mondta is, hogy az olasz szonáták úgy kezdődnek, mint régmult idők elbeszélései. De a játék állandó intenzív fokozódásával, a benyomás az lesz, mintha minden éppen most történne.

Hibátla, szemfényvesztő technikája so sem volt L’art pour l’art, nála Paganini is valódi mélységet kapott.

Mindig csodáltuk hihetetlen memóriáját. Senki nem tudott olyan művet hozni, amit ő nem kívülről játszott volna, legyen az etűd, vagy koncert. Számára a zene volt a fontos, minden problemát a zene oldaláról kellett megközelíteni. A technikai megoldások csak is a zenét szolgálják – ebben nem ismert tréfát. A legfontosabb volt mindenütt az analógiát keresni, hogyan lehet ezt másutt megoldani?

Alapos ismereteivel összekötött minket az ősi időkkel. Igy lettünk rajta keresztül a francia hegedüjáték késői leszármazottai (Hubay-n, Vieuxtemps-on keresztül Beriot-ig, Rode-hoz végül Viotti-ig) és tudunk általa egy régi, szinte elfelejtett játékmódot újra megismerni. „Ha Pablo Casals vonókirály volt, úgy Végh Sándor  a hegedü királya”.

Az orosz iskola érdekessége, hogy bár St. Petervárott Rode 1804-1809-ig és Vieuxtemps 1846-1851-ig már tanítottak, az orosz iskola, a St. Pétervári Conservatory igazi felvirágozását (1868-tól 49 éven át) Auer Lipót neve fémjelzi.

Auer Bécsben J. Böhm-nél, majd annak tanítványánál Jacob Dont-nál folytatott tanulmányai után Berlinbe J. Joachim-hoz ment. Az egyszerű származású fiúból a legmagasabbra emelkedve, hosszú élete az egyik legcsodálatosabb karriert fototta be. Tanítványai a legfényesebben csillogó nevek sokasága.

Nem létezik olyan zenekar vagy főiskola Oroszországban, vagy a szovjet utódállamokban, ahol nem az ő nevére vezethetők vissza a koncertmesterek és tanárok.

A „szeresse kedves” effekt itt Klagenfurtban is folytatódott, ahol sok alkalmam nyílt csodálatos előadó művészeket közvetlen közelről megismernem. Egyik legemlékezetesebb a Szeryng-el való találkozásom. Koncertje után együtt vacsorázhattunk vele, majd másnap egy csodálatos napot ajándékozott nekünk. Miután megcsodáltuk egymás Guarnieri hegedűit, az én két hangszeremen játszott egy fél napig, így közvetlen közelből ihattam, szívhattam magamba elbűvölő játékát. Egyik hangszerem emlékeztette őt Szigeti József hegedűjére, mondván „mintha ikertestvérek lennének”. (Érdekes, mert Végh Sándor, aki Stradivárija előtt Guarnieri del Gesu hegedűn játszott, úgy jellemezte, „az én hangszerem és ez a hegedű olyanok, minta két tojás.”)

Szeryng engem is kért, szeretné hallani hegedülésemet, majd azzal búcsúzott, hogy jövőre, ha ismét jön, folytatjuk egymásnak a muzsikálást. Sajnos halála ezt már nem tette lehetővé.

A csodálatos hang bűvölete végig vonult egész életünkön. Amikor kvártettünket alapítottuk, a művekre való felkészüléshez a Végh-kvártett felvételeit hallgattuk a legnagyobb gyönyörűségünkre. Igy alakítottuk ki nagy repertoárunkat, ami több mint 350 művet foglal magába. (A teljes Beethoven-Zyklus-t a 16 kvártettel, a teles Mozart – Schubert – Haydn irodalmat stb.) Zyklusokban a különböző országok zenéit mutattuk be Ausztria – Karithia legszebb kastélyaiban, váraiban az ORF közvetítésével. Majd számtalan koncerten bemutatkozhattunk Londonban, Oxfordban, és Németország, Olaszország,  Svédország stb. sok más városaiban is. Minden alkalommal előszeretettel játszottunk magyar műveket (Bartók, Kodály, Weiner, Takács, Szalay ……) Legszebb emlékeim a nagyzenekeri koncertekhez (Bartók II. Hegedűversenye – több zenekarral is – Mendelssohn, Mozart, Bach konzertjei, ORF közvetítésekkel…..) és lemezfelvételekhez (Mendessohn hegedű-zongora kettősversenye, Takács Jenő összes kamarazene és kamarazenekari művei…..) fűződnek.

1982-ben Klagenfurt mellett házat vettünk, melyet bár hihetetlen, a koncertezések és az operaház munkája mellett saját kézzel renováltuk évekig. Házunkban, az Oremusházban egy koncerttermet rendeztünk be, ahol máig rendszeresen koncerteket tartunk.

A „szeresse kedves” – Leitmotivum, az „egy tőröl fakadás”, az egymásra visszahatás, különböző iskolák beszédes hangjai újra találkozásának legszebb példáját J. Haydn „Krisztus utolsó 7 szava a keresztfán” című műve mutatja. Ezt a zenei csodát minden év Húsvétján újra és újra játszuk. Itt érezhetővé lesz, hogy a szép hang beszél is. Játék közben egyszerűen képeket látok, mert Haydn zenéjével képeket fest! Más hangvétel jelenik meg, ha a tömeg kiabál, megint más a zene, amint Jézus szólal meg! Ezt a művet legszívesebben a Bartos házaspárral (Galina Danilovával- a budapesti operaház I. koncertmestere és Bartos Csabával) játszottuk Ausztriában, Magyarországon és Olaszországban.

Egy olasz templomi előadás DVD felvételéhez hozzá tettem azokat a képeket, melyeket játék közben látok és amely képeket Haydn zenéje inspirál.

Legnagyobb élményem a Galina Danilovával való muzsikálás, ahol a három iskola, a három irányzat újra visszatalál az ősi közös kiindulóponthoz.

Nem kell négyünknek egymást a „szeresse kedves”-re emlékeztetni, mert egymás hangjának szeretete átsüt az egész művön.

MIT KÖSZÖNHETEK VÉGH SÁNDORNAK

Amikor Végh Sándor saját irányába szerénységet mutatva nekem a tanár és tanítvány viszonyát említette, mármint, hogy nem „csoda-professzorok”, hanem inkább „csoda-növendék” léteznek, csak részben lehetett igaza. Mert az ifjabb generáció mindig rajongással, bámulattal figyelte mesterét, a tanár pedig gyönyörűségét lelte, hogy az utód milyen újat tud adni, még tovább fejlesztve a kapott csodát.

Erre példa Vieuxstemps és Ysaÿe esete:

Egyszer az idős  Vieuxstemps Liège utcáin sétálva figyelmes lett, hogy az egyik ház pincéjéből milyen szép hegedűhang hallatszik. Rátalálva az akkor 9 éves Ysaÿe-ra Vieuxstemps Wieniawsky-hoz, tanársegédjéhez küldte őt tanulni. Ysaÿe később csodálattal említi, mennyit köszönhetett a két előd (mester és az őt továbbfejlesztő tanítványa) egymásra licitáló instrukcióinak.

Ysaÿe később maga követte két elődjét a Brussel Conservatoire hegedű-professzori székében, így válva ő maga is összekötő kapoccsá az ősök és a modern kor csodálatos hegedűsei között.

Ő is, mint ahogyan az összes nagy hegedűművész, a tanítás mellett kompozicióival vitte előre, fejlesztette ennek a zenekultúrának mind magasabbra törő értékét. Ysaÿe 6 szólószonátája izgalmasan fejlesztette tovább Bach partítáinak és szólószonátáinak fontos fejlődését. Minden egyes szonátáját valamely csodálatos kortárs művésznek, illetve remek tanítványának ajánlotta. (Szigeti József, Jacques Thibaud, Georges Enesco, Fritz Kreisler, Mathieu Crickboom, Manuel Quiroga).

Ezeknél a szonátáknál is újra éledt az egymásrahatás:

Végh barátságba kerülve Ysaÿe fiával, de Ysaÿe tanítványanak, Crickboom-nak fiával is, ők mesélték és mutatták meg Végh-nek, hogyan is játszotta Ysaÿe ezeket a műveket.

Valaki még erősen befolyásolta Végh életét:

Bartók Bélának a hegedűirodalom nem csak a két csodálatos Hegedűversenyét (az elsőt Geiyer Steffi-nek, a másodikat Székely Zoltánnak ajánlotta) köszönheti, hanem megajándékozott bennünket egy nehéz, de hihetetlenül szép és izgalmas szolószonátával (Jehudi Menuhin felkérésére komponálta és neki ajánlotta) és Beethoven cisz-moll kvártettjének továbbfejlődő gondolatától vezérelve 6 kvártettel is.

Bartókot barátság fűzte Végh Sándorhoz, így a kvártett-ciklus két utolsó művét Végh Sándor tanácsait kérve, hegedűjátékának technikai tudása segítségvel komponálta. (Így megértjük, miért is oly elemi erejü a Végh-kvártett Bartók interpretálása és hogy, nála miért oly érthető, emberközeli minden Bartók mű!)

Milyen boldogság volt nekem, hogy ezeket az Ysaÿe és Bartók műveket egy authentikus folyamatot részeként, Végh Sándortól átvehettem, úgy mint ahogyan a stafétafutók a stafétabotot egymás kezébe adják.

Soha sem felejtem el, milyen figyelemmel, szeretettel hallgatta meg Bartók II. Hevedűversenye, a Szolószonáta, vagy a Contrasztok, a hegedű-zongora szonáta, vagy az Ysaÿe-szolószonátákról készült rádiófelvételeimet.

Utolsó találkozásunkkor, búcsúzásunknál átölelt és mint kötelezvényt hagyatékul adta:

„Ysaÿe-t és Bartókot sose hagyd el!”

Mit köszönhetek Végh Sándor tanításának:

Azt, hogy Végh tudatosan a bölcsőhöz akart vezetni. Most értem, miért tartotta a legfontosabbnak, hogy Rode minden etüdjét koncertező művész előadási szintjén kellett vele megtanulnom. Ezen etűdök mindegyike a hegedűjáték egy-egy speciális probléma-körét foglalja magába!! Ezeken keresztül lehetett a hegedűjáték titkaihoz eljutni!!

Miközben autentikusan közvetítette hozzánk az elődöket, tanítása alatt sorra éledtek előttünk a zenetörténet nagy alakjai és felelevenítette nekünk azok játékstílusát, hangjuknak beszélő, elmesélő, szinte képeket megjelenítő kifejezésmódját.

Mindezt ő is Hubaytól kapta. Példaként álljon Csajkovszij hegedűversenyének szentpétervári bemutatója:

Hubay Csajkovszkij vezénylésével adta elő ezt a hegedűversenyt, melyet akkor még Auer maga játszhatatlannak tartott. Az, ahogyan Végh megmutatta, mely ujrendekkel, vonóhasználattal, milyen frazeálással keltette életre ezt a versenyművet és hogyan kérte Csajkovszkij Hubayt a mű egyes részeinek az általa elgondolt megoldásaira, felelevenedhetett előttem, hogyan is hangozhatott hitelesen Csajkovszkij életében ez az ideális játékmód. Felejthetetlenné, egy kedvenc alkotássá tette ezt a mesteri művet.

Csodálatos öröm számomra, hogy ilyen sok művet és újra a tanítványaimnak, illetve hallgatoinknak újra játszhatom. Ysaÿe szavaival mondhatom: „a legboldogabb vagyok, ha hegedülhetek, akkor az egész világot szeretem, mert érzéseimet és szívemet hagyom beszéllni”